Éjkirálynő

XVII. rész Lassan már tíz éve, hogy megpróbáltam felkutatni anyámat. Azt a nőt, aki megszült és nem azt, akit annak hittem. Van egy szabály, hogy 18 éves kor után kiadhatják az állami gondoskodásban nevelkedett gyerekeknek ezt az információt, ha ő ezt akarja. De ez az én esetemben nem volt egyszerű. Sőt teljességgel lehetetlenné vált. Ugyanis… Tovább »

XVI. rész Már megint elejtettem a táskám. Persze minden kihullott belőle, én meg kapkodva szedtem fel a földről az apró tárgyakat. Egy kavicsot, a tollam, aminek a rugója eltört, a radírt, mely már szürke volt a sok koptatástól, és persze a képet. A képet vettem fel először, de mielőtt elrejtettem volna a táska mélyére még… Tovább »

XV. rész Szeretnék egy kamerát szerelni a szobádba, hogy lássam, mire gondolsz, hogy tudjam, mit érzel akkor, amikor nem vagy velem. Hogy mosolyogsz-e mikor rám gondolsz, vagy gondterhelten ráncolod a homlokod? – fordultam András felé az ágyban. Erre ő is megfordult és komolyan rám nézett, azután hirtelen elmosolyodott pont úgy, mint, aki érti a kérdést,… Tovább »

XIV. rész Krisztike! Krisztike! – szólítgatott egy hang, majd egy simogató kezet éreztem a vállamon. Álmodom vagy ez tényleg a valóság? Néztem anyám arcába. Önkéntelenül mosolyra húzódott a szám, mire Ő is visszamosolygott rám. Olyan csodálatosan szép volt, hogy nem tudtam betelni a látvánnyal. Mint egy angyal, úgy lebegett az ágyam felett. Nem mertem megmozdulni… Tovább »

XIII. rész Elégedetten dőltem hátra a fotelben. Lazítani próbáltam, mert a ma esti előadás elég sokat kivett belőlem. Nagy kortyokban nyeltem az odakészített citromos vizet. Az izzadságtól felhevült testem szomjazta a nedűt, így kiittam mindet. És ez így ment minden este. Holtfáradtan kerültem ágyba, de ezúttal nem tudtam elaludni. Gondolataim csak egy dolog körül forogtak…. Tovább »

XII. rész Mikor András belépett az életembe azt gondoltam, hogy a boldogság már csak egy karnyújtásnyira van és nem az Óperencián túl. Nagyot tévedtem. Akkor még nem tudtam, hogy az igazi szenvedés nem a testet gyötri, hanem a lelket. Akkor még azt hittem, hogy a fizikai szenvedésnél nincs rosszabb, hogy ismerem a poklot, már nem… Tovább »

XI. rész Lassan nyitottam ki a szemem, a redőny résein beáradó fény megvilágította a szobát. Megpróbáltam felülni, de annyira fájt a hátam, hogy inkább fekve maradtam. Inkább csak a fejemet forgattam és hallgatóztam. Nem hallottam semmit, egy árva hangot sem. Erőt vettem magamon és lassan nagyon lassan kikeltem az ágyból. A takaró büdös volt, ahogy… Tovább »

X. rész Arra ébredtem, hogy nedves a takaróm és valami meleg lé csorog le a lábamon. Bepisiltem, már megint. Nem mertem megmozdulni. Ha Erzsó mama észreveszi, mindenki rajtam fog röhögni. Pisis! Hülye pisis! Kiabálják majd kórusban. Óvatosan felültem, hajnalodott. A többiek még aludtak. Olyan halkan, ahogyan csak tudtam kikeltem az ágyból. Fogtam a takarót, meg… Tovább »

IX. rész András miután elrántottam a kezem, újra próbálkozott. Alig észrevehetően, de egyre közelebb húzódott. Ha most nem állok fel és tűnök el innen, akkor végem – zakatolt a fejemben.Tekintete fürkésző volt, de nem olyan magabiztos, mint korábban. A szeme sarkában új ráncok jelentek meg és a haja a homloka tövénél enyhén őszülni kezdett. Ez… Tovább »

VIII. rész Ebédhez csöngettek. A menzán nagy volt a sor. Annyira éhes voltam, hogy egyfolytában korgott a gyomrom. Végre rám került a sor. Annuska kimerte a krumplifőzeléket a tányéromba, csak úgy nyeltem vissza a levegőt, a nyál ott csorgott a szám szélén. Semmire sem figyeltem, csak a finoman gőzölgő főzelékre, mikor hirtelen akkora lökést kaptam… Tovább »

VII. rész Ahogy beléptem az ajtón, azonnal észrevettem. Ott ült a sarokban és kifelé nézett az ablakon. Az eső elállt és kezdett előbújni a nap, lassan felszárítva a kávézó párás ablaküvegét. Az arca ugyanolyan volt, mint akkor oly sok évvel ezelőtt, de a tekintete megváltozott. Valami mély szomorúság ült ki rá, az a fajta, amelyet… Tovább »

VI. rész Szandika kezdte felfogni mi történt itt az előbb, mert miután Sanyi eltűnt a színről súgva meglökött. – Már megint piszkálódott? – mutatott a wc felé.– Csak a szokásos – válaszoltam nagylányosan és folytattam a fogmosást.– Mi ez itt? – rántotta meg a karom hirtelen, szeme idegessé vált. A kezemen lévő kék foltok egyértelműen… Tovább »

V. rész Nem tudtam, hol vagyok. Csak az erős dohányfüstöt éreztem, ami keveredett valami savanyú szaggal, de nem tudom megmondani, hogy mivel. Károly hatalmas hasa magasodott fölém és én undorodva elfordítottam a fejem. Erre ő megragadta a hajam és kényszeríttet, hogy előre nézzek, egyenesen oda. Ekkor elhánytam magam. Fröcskölt szét a váladék, a reggeli vajas… Tovább »

IV. rész Az étterem tele volt. A pincérek szaladtak, úgy hozták egymás után a rendeléseket. Egy hátsó boksz-ban ültünk le, Jonesey, Tilda, Marlene és én. Azt a pezsgőt ízlelgettük, amit az imént tett le elénk a somelier. Moet. Egy igen drága, előkelő pezsgőt. Nem szerettem a pezsgőt, mindig fájt tőle a fejem, de a mai… Tovább »

III. rész Ébresztő!! – ordított egy hang a fülembe. A csipától összeragadt szememet lassan nyitottam ki, még bántott a fény. A fal felé fordultam, hátha alhatok még egy kicsit, de ekkor óramű pontossággal egy kéz lerántotta rólam a takarót. Ekkor már tudtam az alvásból nem lesz semmi. Hiába van szombat, Erzsike fél nyolckor könyörtelenül lecsap…. Tovább »

II. rész Mikor beléptem a bárba, a gyomrom összeszorult az izgalomtól. Egyenesen az öltözőbe mentem. Becsuktam az ajtót és sóhajtva leguggoltam. Hajamat hátrasimítottam, majd felegyenesedtem és az asztalnak támaszkodva a tükörbe meredtem. Annyira összpontosítottam, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Mikor tüdőm oxigén után kiáltott, hirtelen vettem egy mély levegőt és a tükörre fújtam, melytől… Tovább »

Éjkirálynő folytatás… I. rész Kint zuhogott, az esőcseppek megállíthatatlanul kopogtak az ablaküvegen. Ő ekkor ért haza. Kabátját levetette, belenézett a tükörbe. A víz a hajából lecsorgott a blúzába, a bőrét csiklandozta. Elmosolyodott. Tetszett, amit látott. Vagy mégsem? Fintorodott el hirtelen. Ott! Hajolt közelebb tükörképéhez. Ott! Szinte már megérintette olyan közel hajolt, de ekkor kezét elhúzta… Tovább »

„ÉJKIRÁLYNŐ” Erős szél fújt, mikor kilépett az utcára. A ruhája szorosan a lábához tapadt. De őt nem érdekelte, csak ment, nem állt meg. Ahol elhaladt, az emberek megigézve nézték, de őt mindez hidegen hagyta, nem állt meg egy pillanatra sem. Mintha nem is az úton lépkedne, kecses lábait úgy érintette a földre. Hosszú szőke hajába… Tovább »